Középiskola > Kötelező olvasmányok > Molnár Ferenc - A Pál utcai fiúk

A Pál utcai fiúk ifjúsági regény. Az ifjúsági regény alkalmas az ifjúság szórakoztatására és okulására. Írója jól ismeri a gyerekek és a serdültebb ifjúság érzelmi és gondolatvilágát. Azonosul a gyermekkel, de közben véleményt is formál arról, hogy a gyermekhősök döntései helyesek-e vagy hibásak. Ezért műve nevelő hatású.

A jó ifjúsági regény olvasója úgy érzi, hogy „nem tudja letenni” a könyvet. Átéli azt, amit olvas. Együtt szenved és örül a mű főszereplőjével. A mű megismerése nyomán úgy érzi, hogy a regény része lett életének.

Két tábor áll szemben és küzd egymással: a Pál utcaiak és a füvészkertiek. Azért harcolnak egymással, hogy legyen hol játszaniuk. Mind pesti gyerekek, és Pesten kevés a labdázásra és gyermekjátékokra alkalmas hely. Az olvasó a Pál utcaiakkal érez együtt. Az író az ő szempontjukból mutatja be az eseményeket.

1. A Pál utcaiak

A Pál utcaiak és a füvészkertiek harca a jók és a rosszak küzdelme, de nem a hibátlanoké és a javíthatatlanoké. A regény megmutatja, hogy a Pál utcaiak között van irigykedés, civakodás. A nagyobbak sokáig lenézik a legkisebbet.

A gittegylet tagjai — akik a grund védelméből derekasan kiveszik részüket — a felnőttek rossz szokásait utánozzák értelmetlen szervezkedésükkel. Nemecsekkel szemben igazságtalanok. A Pál utcaiak közt áruló is akad Geréb személyében, de végül ő is mindent megtesz azért, hogy hibáját jóvátegye.

2. A füvészkertiek

A füvészkertiek közt vannak a kisebbekkel erőszakoskodó fiúk — ilyen a két Pásztor. De egyikük sem javíthatatlan. Ők is szeretnének maguknak a labdajátékhoz helyet szerezni, és a háborúban betartják a játékszabályokat.

Vezérük, Áts Feri lenézi Gerébet, aki elárulja saját csapatát, és megveti, amikor megtudja, hogy lefizeti a grund őrét. Megbünteti a két Pásztort az einstand miatt, és őszintén sajnálja Nemecseket, amikor megtudja, hogy súlyosan megbetegedett. Köztük is van egy legkisebb fiú, Wandauer, aki olyan kicsi, mint Nemecsek.

Nemcsak a főszereplőket, hanem a mellékszereplőket is jellemzi az író egy-egy jellegzetes tulajdonságukkal.

A gyerekek háborúját komolyan vesszük. Többnek érezzük, mint játéknak, mert a játszóhelyért folyik a küzdelem a pesti kőrengetegben. A grund védői igazságos harcban győznek. Úgy védik játszóterüket, mint akik a hazájukat védik a rátörő ellenségtől, mégis mulatságosnak érezzük, hogy Bokát Hunyadi Jánoshoz, a nándorfehérvári győzteshez, Áts Ferit pedig Tomori érsekhez, a mohácsi csata veszteséhez hasonlítják.

A humor a nagy dolgokat eltörpíti, a kicsiket pedig óriásira nagyítja. A jelentéktelen dolgok felnagyítása jellemzi a gittegylet működését. Humorosnak érezzük azt is, amikor Nemecsek Hektórhoz hasonlítja magát: sokáig ők a „közlegények” a grundon. Ebben az esetben a jellemzésben rejlik a humor. Humoros lehet a helyzet is: például Boka zsebtintatartója akkor kezd szivárogni, amikor az elnök zsebre vágja.

A gyerekháborút azért vesszük komolyan, mert maguk a résztvevők is annak veszik. Áldozatokra készek, szembeszállnak az erősebbel, és a csatában becsülettel helytállnak. Mindegyik fiú több lesz önmagánál a háború végére. A félénkek hősökké lesznek, a durvábbak megemberelik magukat. A gyöngék ésszel, bátorsággal pótolják a testi erőt. A küzdők saját csapatukban is elutasítanak minden csalást, durvaságot és szabálytalanságot. Az ellenfelek végül sorstársak lesznek azáltal, hogy mindkét csapat elveszti a grundot, gyülekezőhelyét és játékterét.